A falu bikája
Ottmaradsz, sziszegem a férfinak, és feljebb emelem a baltát. Vissza, bökök a levegőbe, mire hátralép. Akkor lenézek az asszonyra, és alig bírom visszanyelni, ami feljött. A baltát átveszem a másik kezembe, s a jobbommal az asztalon az üveg felé nyúlok. Csak mikor meghúzom, és a pálinkát legörgetem a torkomon, bírom megmozgatni a csípőmet, és az asszonynak odahörögni, hogy szopjad, parasztkurva.
Az asszony mindig eltűnik utána egyből. Tudom, hogy nem öblíti ki a száját. A férfi előhozza a bontatlan üveget, a tojást, a pénzt. Ilyenkor mindig lesüti a szemét és mogorva lesz. Szívesebben tudna kívül már a portán, és én is oda vágyom, de épp ezért, nem örömből jövök el havonta egyszer, és ami jár, azt meg akarom kapni. Mind a kettőnk gyorsan túl akar esni a dolgon, de főleg ő. Ilyenkor dagad a nadrágja elől, sietnie kell.
Hazafelé hosszú az út a tanyától a faluig. Mikor eltűnik a ház a dűlőút egyik kanyarja mögött, mindig megállok, és ledugom a torkomon az ujjam. Ilyenkor könnyezem is egy picit. Hazafelé a pálinkát megiszom, és aztán igyekszem átaludni a napot. Úgy sincs hátra már sok belőle.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
