Egy pornófüggő tündöklése és nyomorúságai

Vince Voyeur is megkezdte végre az évet. A Black Listed II-vel, hogy úgy mondjam, belecsapnak a lecsóba rendesen. A nagy fekete fúrótornyokat olyan lukakba eresztik itt, melyek körül Tori Black, Andy San Dimas, Dana Dearmond, Juelz Ventura vagy a kihagyhatatlan Bobbi Starr ringanak. A három órás monstre moziban Lex Steel, Sean Michaels, Jon Jon meg Mr. Marcus a hatalmas lóbaszó faszukkal elég rendesen megdolgozzák a csajokat, ahogy az elvárható egy igazi interracial filmtől. De tényleg, ezek a mozik nyilván kicsit így vannak kitalálva (az amerikai közönség részére): ezek a nagy benga fekete állatok így kúrják szét a szende szűzlányokat. Pedig igazában mondjuk sokkal szelídebbek, mintha Rocco Siffredi vagy Manuel Ferrara akár (legalábbis ebben a filmben, mert a „klasszikus” Gangbang (vagy Gangland?) sorozatban azért nem egyszer zsírbrutál volt a gang. Pl. a különben zseniális német pinával Anna Novával készült filmben). Fogalmam sincs, hogy van-e, volt-e „faji” előítéletes töltete az ilyen típusú filmek kitalálásának – nálam nincs ilyen alapja annak, hogy nézem. Inkább a setlist dönt. És ez már a második jó setlist idén e témában – az elsőről, az Alone in the Dark 7-ről is jó lenne írni, ha volna időm. Nem semmi Tara Lynn Foxx a vastag fekete farkak erdejében! Ej, de erről máskor. Lássuk a fekete listásokat!

Ottmaradsz, sziszegem a férfinak, és feljebb emelem a baltát. Vissza, bökök a levegőbe, mire hátralép. Akkor lenézek az asszonyra, és alig bírom visszanyelni, ami feljött. A baltát átveszem a másik kezembe, s a jobbommal az asztalon az üveg felé nyúlok. Csak mikor meghúzom, és a pálinkát legörgetem a torkomon, bírom megmozgatni a csípőmet, és az asszonynak odahörögni, hogy szopjad, parasztkurva.

A New Sensations négy egész órás kompilációja azzal kezdődik, hogy az elsőrangú fishnetbe öltözött Tory Lane egyszerre veri a faszát Ben Englishnek és Marco Banderasnak. Hm, nem egy rossz kezdés ez. És aztán egyből az is következik, amit az ember ebből már előre sejthet: kegyetlen nagy baszás Tory Lane-módra – inkább mondhatni, hogy ő végzett a faszikkal, minthogy amazok koncolták volna fel őt. Az egyik legkeményebb pornóskurva ez a Tory, azért a végén már nagyon vadul tolják bele a répát – benne meg az a jó, hogy mintha pont az ilyet élvezné. Élveznek aztán a kanok is, eléggé odakennek az arcára – sajnos azért nem egy bukkakéba torkollik a jelenet, de nagyon príma!

A Digital Playground filmjei egy ideig mindenkinek bejönnek, aki nem szereti a csúnya lányokat, az igénytelen képeket, a gyenge baszásokat határozottan zavaró nyöszörgéssel vagy prüntyögő zenével, vagy az extrémitást. Aztán meg, ha az ember keresni kezdi a stúdió filmjeit, hamar meg is unja. Mert oké, hogy nagyon szépek, jól megcsináltak a contract starjaik, de a sorozatok nagy része még a különben unalmas pornófilmes mezőnyben is kimondottan egyhangúak – kivétel mondjuk a Jack’s POV. Hi-tech californicationben hitech macákat kanolnak vagy túl röviden vagy túl hosszan, minden filmben ugyanozokat a macákat, ugyanott, ugyanúgy. Nem mondom, hogy nem érdemes megnézni ezeket a filmeket, mert biztos kézzel újítanak be csajokat, és egy-egy film magában megállja a helyét. De hogy nagy tételben fárasztó, az tuti. Viszont szerencsére sokszor ki is lép bevált szériáiból a stúdió, belevág valami újba, és akkor már rendben vagyunk: a Pirates-filmek vagy a Nurses nekem bejött, de még a Cheerleaderst is mondanám (a kicsit ismétlésének tűnő Teacherst már nem). És most a Fly girls is ilyen. Tulajdonképpen itt is ugyanazok a kurvák kefélnek, csak legalább nem ugyanott és nem ugyanúgy.

A Private cég Private Life Of... antológiasorozata azért jó, mert ha ráizgultál egy jó pornóscsajra, itt két-három órán keresztül verheted rá egyfolytában akár. Sok emlékezetes darab után (melyek közül számomra a legremekebbek a magyar istennőről, Nikki Andersonról, vagy a cseh Tarra Whiteról szóló, emlékeim szerint 3-3 lemezes aktusgyűjtemények voltak) most a már Amerikában nyomuló, idén a legjobb külföldi pinának járó AVN-trófeát begyűjtő Aletta Ocean európai munkássága kerül szemlézésre - vagy legalábbis az, ami abból a spanyol cég filmjeiben zajlott.